Dolgozatok
2010.04.01. 09:20
kooperatív technikák 7.o. - Nagy Tibor
KOOPERATÍV TANÍTÁSI-TANULÁSI TECHNIKÁK LEHETŐSÉGEI TANÓRÁKON, AVAGY
KÍSÉRLET EGY KETTÉSZAKADT OSZTÁLY ÖSSZÉBBKOVÁCSOLÁSÁRA
A koperatív technikákat bemutató tanfolyamunk első órájában,amikoris a bemutatkozás ideje zajlott,átfutott a kérdés az agyamon:Tanítottam én már koop.technikával pedagógusi pályám 22 éve során?
Akárhány továbbképzésen vettem részt,azokról többé-kevésbé felbuzdulva távoztam,s az ott felvillantott lehetőségeket általában kipróbáltam,és ezek a kísérletek,ha másra nem is,de arra jók voltak,hogy muníciól szolgáljanak a tovább botladozáshoz.Igen,ahogy törtem a fejem,rá kellett jönnöm,hogy minden bizonnyal alkalmaztam olyan módszereket,amelyeknek köze volt a fentebb említetthez,de órákkal később,a tanfolyam elméletének és gyakorlati példajátékainak ösvényein bóklászva az is nyilvánvaló lett,hogy mégsem...
Azt a néhány alapelvet jól ismerve,az elméleti indoklás(ok) birtokában,tudván a gyakorlatok özönét,konkrét célok érdekében és tudatosan alkalmazva:NEM volt szerencsém hozzá.
Amikor világossá vált előttem(legalábbis úgy gondolom),mi is az a kooperatív tanulás,tanítás(szétszakadt a misztikum burka) és lassacskán elpárolgott a már rég kialakult negatív attitűd a témával kapcsolatban,láttam,hogy testhez álló ez a dolog nekem.Vagy mindenki így van ezzel?
Mivel sem elméleti, sem gyakorlati alapjaim nem voltak az "új" módszert illetően,a kipróbálást nem kapkodhattam el.A feladattól függetlenül,tudniillik dolgozatot kell írnom,elhatároztam,hogy először is osztályfőnöki órán fogok egy-két megismert technikát alkalmazni,mert ott a legsürgősebb -- esetemben.A heti 1 óraszám egy tanórára szűkítette lehetőségemet.
A helyzet,vagyis a probléma,vagyis az osztályom
7.osztályról van szó,melyet 5. év vége táján kaptam meg szeretett és nagyrabecsült osztályfőnökük után,aki beteg lett,majd eltávozott más városba.
Ekkorra az osztály(korábban is ismertem már őket) két jól körülhatárolható táborra szakadt.
Az egyik tábor az aktív,a hangos,de mértéktudó,jó tanulmányi előmenetelű,az igyekvő,a megnyerő,az önszerveződő,a jólöltözött,a néha ugyan intrikus,de békülésre hajlamos fél,a másik tábor a csendesek,talán már gonoszan passzívak,szürkék,ugyanakkor nyeglék,olykor normasértők csoportja.S mindez 15 fős osztálylétszám mellett.Ráadásul a két fél a nemek szerinti megoszlást is tökéletesen lefedi.Azaz csak majdnem:erre később visszatérek.
A teremben elfoglalt térbeli pozíciójuk szintén eszerint alakult:jobbról a fiúk,balról a lányok--nem volt általam megkívánt ülésrend.Körülbelül három hónapja volt egy felszínesnek mondható llépésem,miszerint az ülésrendet én alakítottam ki,jól átdolgozva az addigi állapotot.
Régen megfogalmazódott bennem a cél azirányban,hogy az osztály közösségi mivoltján javítsak.Régi szándékom,hogy a fiúk és lányok közötti határvonalat átjárhatóvá tegyem,anélkül,hogy a nemiség vonatkozásait engedném felszínre kerülni.Régóta szeretném,hogy a fiú ne legyen a rossz szinonimája, és ne a lány=jó árnyékában éljék maradék iskolai hónapjaikat.
A kooperatív technikák kezdeti megismerése és a dolgozatírás sürgető ereje jó ösztönzést adott néhány lépés megtételéhez.
Az első lépések technikai tartalma
1.Kört alkotva csokimikulást(jobb és más híján) dobálva egymásnak,jót kívánunk a célzott félnek.
2.(Már a tervben is.)Ugyanaz,mint fent,de azzal a kikötéssel,hogy fiú csak lánynak,lány csak fiúnak dobhat.A sort én kezdem,hisz kevesebben vannak a fiúk,sőt a végén hozzám is kell dobni.
3.Az osztály három csoportra bontása--általam;valójában térbeli elhelyezkedésre támaszkodva,de ügyelve arra,hogy az ismert tanulói képességek alapján és nemek szerint kevert csoportok jöjjenek létre.Így kaptam 5-5-4 fős csoportokat;egy hiányzóval kellett számolnom.
4.Asszociációs lánc alkalmazása
Négy darabot készítettem,hat üres rovattal.Nyilván három került kiosztásra.Ezek a következők:
villanykörte-->zsákbamacska
forgalmidugó-->fájdalom
karóra-->Esik a hó!
(Éhes vagyok-->tó)
5.Ablakmódszerrel megtárgyalni a következő témát: Mi a feltétele annak,hogy jóban legyenek az emberek egymással?
A technikaválasztás indoklása,várakozásaim
1.Nem csináltunk még ilyet.A köralkotás is szokatlan helyzet osztályomnak.Nem is olyan egyszerű a kivitelezés,mert termemben kémia labornak megfelelően a padok rögzítve vannak.A tanulók egymásra néznek,törik a fejüket társuk ügyében,döntenek,menő lesz-e kinevetni azt,aki elejti a mikulást,azt,aki sokat gondolkodik a megfogalmazott mondaton.
2.Számba vettem azt a lehetőséget,hogy lány nem dob fiúnak,és viszont.Fontosnak éreztem a cél érdekében ezt a variációt is megcsinálni,még ha egyértelmű utalás is a gond orvoslására.Úgy gondoltam,hogy a két megoldás együtt érdekes,felhíván például arra a figyelmet,hogy "így"is lehet.
Érdemes lenne később megvizsgálnom a kötetlen típus újbóli alkalmazásának kimenetelét.
3.Csoportok:óráimon ritka jelenség.Új helyzet,régi beidegződések törlésének és új konstellációk befogadásának lehetősége.Szűk tér,kicsiny lapok(max.A4),egymás aurájába történő szükségszerű belépés.A csoport alkotásra igyekeztem a lehető legkevesebb időt felhesználni.
4.Az asszociációs lánc egyszerűen tetszik,és reménykedtem,hogy növendékeimnek hasonló az ízlése.Egyenlő aktivitással,súllyal,felelősséggel,de lehetőséggel vesz részt mindenki a munkában.A feladat érdekessége feledteti az egymásrautaltsággal,interakciókkal,empatikus megnyilvánulással járó "gyötrelmeket".
5.A megtárgyalandó téma kissé tendenciózus,de vállalhatónak érzem.Azonban szándékosan nem használtam a barát,pajtás,haver,span,szerelem fogalmakat;ne rohanjunk ajtóstól a házba,meg dobbal úgysem lehet verebet fogni.
Konkrét és aktuális elvárásaim nem voltak általánosságban az órával kapcsolatban.Minden elképzelésem hosszabb távban mutatkozott.Mindenesetre egy jó kis röhencsélést benne éreztem a pakliban.
A megvalósulás paraméterei
Lelövöm a poént:nem tudok feszültséget fenntartani.Az a néhány előfeltevésem "bejött",a gyerekek pedig terven és elképzelésen felüli fegyelemmel,odaadással,már-már a meghatottság légkörében végezték "feladataikat".
1.Amint vártam,a fiúk csak fiúknak--az utolsó kivtelével-- dobtak és kívántak.Értelemszerűen a lányok csak lányoknak.Nem tudom,mi lett volna,ha első dobást egy lánynak címzem.
2.Csodák csodájára, senki nem botránkozott meg a megváltozott feltételeken,gördülékenyen ment minden tovább,a jóakaratú szurkolás légkörében.Meg kell jegyeznem viszont,hogy a jó kívánságok egyre inkább elvárásokká,önös kívánalmakká torzultak,de nem véleményeztem az elhangzott mondatokat.
4.Az asszociációs láncokat remekműveknek tartom,mégha ez nem is szempont és tartalom szerinti értékelés is:
karóra-kar-láb-lábujjgyűrű-ajándék-karácsony-tél-Esik a hó!
forgalmidugó-jelzőlámpa-autók-kerék-csikorgás-ütközés-mentő-fájdalom
villanykörte-fény-tűz-meleg(et ad)-öröm-ajándék-csomagolás-zsákbamacska
5.Kicsengetésig addig jutottunk el,hogy mindegyik csoportban megismertették a gyerekek egymással saját fontos szavaikat,s megtörtént az egyeztetés utáni középre jegyzés.
A csoportonkénti interpretáció,a megbeszélés,értékelés a jövő órára maradt.A kitöltött lapokat beszedtem.Már most látható,hogy a munkát nagyon komolyan vették a gyerekek.
Ízelítőnek felsorolom a középre került 3-3 fogalmat:
megértés,bizalom,elfogadni egymást
kedvesség,megértés,figyelmesség
titoktartás,őszinteség,együttműködés
...és mindez minimális munkazaj mellett.
Amire még vissza kell térnem
Az osztályunkba jár egy lány,aki rengeteget hiányzik,és elmondása szerint azért,mert osztálytársai csúfolják.A kooperatív módszerek alkalmazásával erre is látok megoldást.Erről az óráról is hiányzott...
Összegzésképp' elmondhatom,hogy ez a mikro alkalmazás modellezte számomra a kooperatív tanítás,tanulás lényegét,és tömören bizonyította létjogosultságát,sőt használatának szükségességét.Esetemben alkalmazásának gyakorisága csak attól függ,hogy szánok-e,szánhatok-e (több)időt a felkészülésre.
Készítette:Nagy Tibor Kunhegyesi Református Általános Iskola
|